Svéd meló

Svéd meló

Krisztián szólt, hogy lenne egy munka Svenljungában. Egy régi házat szeretne felújítani a tulaj, Ő már megnézte és bontásra javasolta, de a tulaj egy építészt szeretne, aki rámondja az Áment vagy a felújításra, vagy a bontásra. Ezért átugrottam Krisztiánhoz (60 km). Ott ismerkedtem meg Zolival a házfelújító (festő-burkoló) vállalkozóval. Kimentünk a házhoz, ahol már várt minket a tulaj, egy 60-as szír férfi. Megnéztem a házat és kb 5 perc után kimondtam a halálos ítéletet. Bontás. 

Az új ház tervezésére és a bontásra-építésre kért egy ajánlatot, majd elköszöntünk. Krisztián összerakta a csapatot.  Ő lesz a generál, és a villanyszerelő, Zoli dolga a burkolás és festés lesz, Mrsán Attila lesz az ács aki összerakja a házat és Én leszek a tervező és a műszaki vezető, anyagbeszerző. Szép kis csapat jött össze. A villanyszerelő Ózdról, a festő a 8kerből, az ács Gyomaendrődről, a tervező Berekfürdőből. A csapatból csak én lógtam ki. Mindenki rendelkezett személyi számmal, bejelentett lakcímmel, svéd jogosítvánnyal és adószámmal, vállalkozóként rendesen fizette az adókat, csak én voltam itt turista státusszal. Se személyi szám, se lakcím, se semmi, csak egy uniós polgár.

2. fejezet

Krisztián a blog megírása után írt egy rövid üzenetet:

Nos ennyit az írói szabadság semmibevételéről! 😀

A következő este furcsa álmon volt.

A sűrű sötét svéd éjszakában egy fenyves közepén az útszéli parkolóban 5 sötétszínű VOLVO állt meg néhány másodperces különbséggel. Egy furgon és 4 kombi. A lekapcsolt lámpák miatt egy arra járó nehezen vette volna észre a kocsikból sötét színű farmerban sportcipőben és zakóban kiszálló sportos kinézetű embereket, akiknek a fülében fülhallgató, a kezükön kesztyű, a hónaljtokjukban egy-egy GLOCK 19 volt. De nem járt arra senki, legfeljebb néhány jávorszarvas, vagy őz figyelt fel a szokatlan hangokra. Ha azonban mégis lett volna ott valaki, azt már biztosan nem láthatta, hogy mindegyik autó páncélozott volt és a duplaturbós motorok akár 250 km/ órás sebességgel is képesek mozgatni a 2,5 tonnás járműveket. Azt pedig végképp nem tudhatta, hogy az ajtók kárpitjai könnyen lepattinthatók, és a rejtett üregben megbúvó, betárazott TAR21 géppisztoly egy mozdulattal elővehető, a kesztyűtartóba rejtett M79 páncéltörő rakétához hasonlóan. 

A kocsik diplomata rendszámmal voltak ellátva így minimalizálva az esélyét annak, hogy akció közben megállítsák a rendőrök.

A kisportolt férfiak a csomagtartókhoz mentek. Mindegyik személykocsi csomagtartójában egy-egy összekötözött kezű, lábú és bekötött szájú ájult férfi feküdt. A két nagydarab őszes hajú kecskeszakállassal meggyűlt a bajuk a fegyvereseknek. Szuszogva tették át a magatehetetlen testeket a furgon padlójára, ahol már feküdt egy idősebb őszhajú, szintén összekötözött és ájult férfi. A csomagtartókból még egy kopasz köpcös és egy coffos vékony fickót raktak át a furgonba, majd gyorsan elhajtottak. 

A furgonban az öt ájult férfin kívül három fegyveres volt. Kettő elöl, egy pedig a csomagtérben. A furgon komótosan haladt a sötét erdei utakon. A hatalmas reflektorok nappali világosságot varázsoltak. Csak akkor váltottak vissza a gyári világításra, amikor lakott területen hajtottak keresztül.

A kocsiban az ájult férfiak ébredezni kezdtek. Az idős őszhajú félájultan hajtogatta: Allah akbar, allah akbar. Erre a fegyveres férfi gúnyosan elhúzta a száját. A másik 4 férfi is ébredezni kezdett, de az ő szavukat nem értette a fegyveres. Jelezte az anyósülésen ülő társának, hogy kapcsolja be a szövegfelismerő mesterséges intelligencia programot. A laptop monitorán tisztán látszott az idős férfi Allah akbar fordítása jiddis nyelven, de a többi férfi szövegével meggyűlt a baja a programnak. A laptopot kezelő férfi gyorsan nyomkodta a billentyűket, vakarta a fejét és próbálta beállítani a programot, hogy értelmezni tudják a férfiak beszédét, de csak hosszú idő után tudott a mesterséges intelligencia néhány szót megfejteni az ismeretlen mondatokból. Legtöbbször a sarok az anya, a cigány és a megtermékenyítés szavakat írta ki, de értelmes mondatot nem tudott belőle összerakni. 

Így értek el egy tengerparti mólóhoz, ahol egy kisebb méretű tengeralattjáró várt az utasokra, akik akkorra már teljesen magukhoz tértek. Ellenkezés nélkül követték a fegyveresek utasításait és átszálltak a hullámokon ringatózó járműbe. 

Az idősebb férfit egy külön kabinba vitték, a 4 ismeretlen nyelven beszélő férfit az étkezőben kísérték.  A magas küszöbben egyikük megbotlott és egy cifra káromkodás hagyta el a száját. A kapitány mosolyogva szólt oda valamit az egyik fegyveresnek, majd annyit mondott a 4 álldogáló férfinak ékes magyarsággal. 

- Üljenek le uraim. Önök a MOSAD foglyai. Meséljék el, hogy mit tudnak arról az iráni atomtudósról, akit önökkel együtt hozott ide a kommandó.....

Ekkor megszólalt a telefonom ébresztője és boldogan konstatáltam, hogy az ágyamban fekszek a svédországi erdőszéli házamban, és milyen szerencse, hogy elírtam néhány dolgot a blogomban...