Ismerkedés a szomszédokkal

 Mivel az építkezés nem nyugdíjasok hímző tanfolyama, ahol szép csendben el lehet tölteni az időt, felkészültem. 

Minden szomszédnak hoztam egy-egy üveg házi főzésű 50 fokos gyümölcslevet. Szilva, alma, eper ízben.

Ráírtam a nevünket (ezt még kezdő tűzoltóként tanultam, addig csak "hogyishínak" voltam) és azt, hogy Tack för ditt tålamod (köszönjük a türelmet).

Előzőleg is mindenki kedvesen mosolygott és intett, de másnaptól még szélesebb volt a mosoly és az integetés. 

Kellett is az előrelátás, mert szombaton és vasárnap is este nyolcig mentek a gépek, és a döngölő még fülvédővel is elég hangos volt.

A nordik walking elég népszerű a helyi idősek körében a fiatalabbak 60-70 ig inkább kerékpároznak. Híre ment a faluban, hogy építkezés van a felső részen. Jönnek is a nézelődők. Kedvesek, megkérdezik, hogy mi épül. Próbálok válaszolni. Szerdán két házaspár jött biciklivel. Az idősebb úr odajött, kedvesen érdeklődött. Néhány svéd szó után mondtam neki, hogy nem beszélek svédül, próbáljuk meg az angolt. Nos az meg neki nem ment, de odahívta a fiatalabb fickót. Vele ment az angol, csak amikor hirtelen nem ugrott be a 18 angolul csak magyarul, akkor javasolta, hogy folytassuk így. Ő is magyar, itt lakik a faluban, kandalló értékesítő vállalkozása van. 

A két feleséget nem kötötte le az építkezés részletei és magyarul se tudtak, sürgették a férjeiket, hogy haladjanak. 

Egy gyors telefonszám csere után abban maradtunk, hogy összecsörgünk és egy kávé mellett elbeszélgetünk.

Misiék a kempinggel szemközti házban laknak. Amikor másnap indultak gombát szedni, beugrottak néhány percre. Felajánlotta, hogy ha szükségem van minikotróra és döngölőre, nyugodtan használjam azt, ne menjek be a városba a kölcsönzőbe, sőt ha egyéb szerszámra van szükségem, akkor is keressem nyugodtan. 

Tack!