Telek kiválasztása 3.0 avagy telekvadászat vírus idején

 Telek kiválasztása 3.0 avagy telekvadászat vírus idején

A tavaszi telekmizéria https://epitemahazam.blogspot.com/2020/02/3.html után sem adtam fel a keresést.

Pontosítottam azokat a szempontokat, amelyek fontosak számunkra a telekkel és a később felépítendő házal kapcsolatban.

1., a telek legyen sík (nem szeretem a lejtős területeket, főként később már a fene sem akar mindig hegyet mászni 70 évesen)

2., csendes nyugodt környéken legyen, reggel ne az autóforgalom ébresszen, hanem mondjuk madárcsicsergés

3., normális szomszédok

4., megfelelő infrastruktúra (víz, villany, szennyvíz, internet, kövesút, iskola, óvoda, sportolási lehetőség)

5., közeli nagyváros, bevásárlási, szórakozási lehetőségek

6., hosszú és rövidtávú kiadási lehetőség (ha nem laknánk ott valami okból)

7., az elképzelt épület megépíthető legyen

8., értékálló befektetés

9., megfizethető telekár

Nos a fenti szempontok alapján kezdtem újabb lendületbe.

Mivel az ismerőseimet már kifaggattam, az ingatlanosok sem tudtak segíteni, a kocsmában sem kaptam több infót, maradt az internet.

Hónapokat bújtam a netet, míg végül is találtam egy kedvezményes árú önkormányzati telket, ami megfelelt a kívánalmainknak, igaz kicsit távolabb, mint szerettem volna, de úgy gondoltam, hogy egy próbát megér.

Az önkormányzati telket egy ingatlanos árulta.

Írtam Neki, hogy érdekel a telek, szeretnék róla többet megtudni.

Megadta az Önkormányzat illetékesének elérhetőségét, majd kérte az adatainkat a szerződéshez. Közöltem vele, hogy először szeretnék bővebb információt kapni a telekről (beépíthetőség, kötelezettségek, stb), illetve szeretném személyesen is megnézni.

Néhány email váltást követően sikerült egy napra összehozni az önkormányzati és ingatlanos megbeszélést.

A kinézett telek egy kicsit messzebb van az elképzelésünknél, így úgy döntöttünk, hogy a nagyfiammal közösen elutazunk, feltérképezzük a lehetőségeket és utána döntünk. A páromnak a vírus miatt már nem maradt szabadsága, így otthonról követte az eseményeket.

Foglaltunk szállást a járási központban egy magánszálláshelyen (nem szeretem a szállodákat, főleg vírus idején), meg ha lehet, akkor támogassuk a helyben lakókat.

A szállásadó kérdezte, hogy a kulcsot személyesen akarom-e átvenni, vagy elég, ha az ajtó melletti kis dobozba teszi. A doboz kódja 2233.

A dobozt választottuk.

Vinnünk kellett saját ágyneműt is. (a vírus mindent felül ír).

A fizetés átutalással történt, a tulajjal nem találkoztunk.

Mielőtt elfoglaltuk volna a szállásunkat elmentünk a kiszemelt településre.

800 fős kis tóparti falu kempinggel, horgászhelyekkel, erdővel, kávézóval, kisbolttal, iskolával, óvodával, a járási székhelytől 20, a legközelebbi nagyvárostól 30, a megyeközponttól 90 km távolságra.

Szemerkélt az eső, így nem sokan jártak az utcán, csak átmenő forgalom volt. Néhány Tesla, Merci, Volvó, Passát haladt át a falun. A kocsibeállókon középkategóriás autók VW, Cirtoem, TOYOTA.

Megkerestük a falu széli csendes ki utcában lévő telket az erdő szélén.

Az utcában takaros családi házak. Földszintesek és tetőteresek.

A baloldali szomszédos ház udvarán trambulin, mászóka, szétdobált gyerekjátékok.

A másik szomszédnál a fű szépen lenyírva (robotfűnyíró a dokkolóban töltődött), tisztaság, rend fegyelem.

A jóltáplált iromba macskája odajött, körbeszaglászott, majd mit aki azt akarja mondani, hogy „ez az én területem” peckesen arrább ment és onnan figyelt bennünket.

Hozzáláttunk a telek felméréséhez.

Kimértük a telek oldalait, bemértük a telken lévő fákat, majd felállítottam a szintezőműszert.

Egy idősebb hölgy jött az utcán.

- Szia!

- Szia! köszöntem vissza.

- Házépítés lesz?

- Igen. feleltem

- Az jó! Szia! mondat, majd bement a szemközti házba.

- Szia!

Ahogy tovább méregettük a szinteket, kijött a rendezett szomszéd házból egy fiatal szőke hölgy (a macska gazdája).

- Szia! mondta, majd beült a ház előtt álló kocsijába és elhajtott

- Szia! válaszoltam

A gyerekes házból is kijött egy anyuka a kisgyerekkel, beültek az autóba és elhajtottak, de előtte intettünk egymásnak egy „szia” kíséretében, mintha már kitudja mióta lennénk szomszédok.

Eredetileg vasbeton cölöpalapozást terveztem, ezért hoztunk egy kézi lehajtású talajcsavart, hogy meg tudjuk állapítani a talaj összetételét. Bárhol próbáltuk letekerni, 15-30 cm után sziklába, kőbe ütköztünk. Így lemezalapozás lesz!

Mivel nem hoztunk ágyneműt, a délutánt a szálláshelytől 70 km-re levő IKEA-ban töltöttük lepedőre, párna és paplanhuzatra vadászva.

Vasárnap elmentünk a megyeközpontba.

Az ország második legnagyobb városa.

Esett az eső egész idő alatt, valamint a vírus miatt sok hely be volt zárva így csak kocsikáztunk egyet.

Délben kíváncsiságból elmentünk egy olyan lakótelepre, amit a hírek szerint „elleptek a vandál migráncshordák, akik megerőszakolják a védtelen nőket, felgyújtják a parkoló autókat, tönkre teszik a szociális bérlakásokat stb”.

A lakótelep közepén egy kis étteremnél álltunk meg kajálni.

A parkolóban néhány középkategóriás autó, hulló falevél, de egyébként rend, tisztaság.

Az ajtón figyelmeztető matrica. Nem fogunk kezet, fertőtlenítőt kell használni és tartsuk meg a 1,5-2 m távolságot.

Az arab tulaj kedves és udvarias. Akkora tál kebabot ad, hogy nem bírjuk megenni, el kell csomagoltatni a felét. Jó lesz vacsorára.

Közben megáll az étterem előtt egy fehér Passát. Talán 1-2 éves lehet. Egy arab fickó száll ki. Bejön, egy röpke pillantást vet ránk, rendel valamit arabul.

Egy újabb autó áll meg az út szélén. Tűzpiros Merci. Sport. A legújabb – mondja a fiam.

Szőke, sportos 60-as úr száll ki. Bejön. Odabiccent, rendel, kedélyesen elbeszélget a migráns pultossal.

Gyors kiszolgálás, majd a Mercis és a Passatos is távozik.

Nos erről ennyit.

Kaja után még bementünk a közeli LIDL-be. Kényelmesen, megfelelő távolságot tartva járkáltak az emberek, nem lihegtek a másik nyakába, 2-3 lépés távolságot tartva vártak a sorukra a pultnál.

Mi csak egy vajat vettünk.

A pénztárnál előttünk álló hölgy kedvesen intett, hogy menjünk elé, e miatt ne várjuk meg míg az Ő nagy kosarát lecsipogja a pénztáros.

Mivel így elmaradt a migránsapokalipszis, visszamentünk a szállásra, ahol felkészültünk a hétfői napra, az építőanyag telepek, áruházak felkutatásárra.

Az első építőanyag telepen minden IS van. Miután szétnéztünk a boltban, az eladóval közöltük, hogy egy komplett házhoz keresünk építőanyagot. Ő nagy nyugalommal közölte, hogy itt megtalálunk mindent, de ha egy egész projektről van szó, akkor inkább a főnökkel beszéljünk.

A 30 év körüli „főnök” egy üvegezett irodában ült. Beinvitált. Semmi kézfogás, a székek egymástól a szokásosnál messzebb.

Megegyeztünk, hogy ha összeírjuk a szükséges anyagokat, akkor ők beárazzák, levonják belőle a projekt kedvezményt és ha nekünk is megfelel, akkor a kívánt időpontban kihozzák az építkezés helyszínére és oda teszik le, ahova mondjuk.

Aznap még 5 másik helyen voltunk. Mindenhol kedvesek, segítőkészek voltak.

Közben megláttunk egy építkezést, ahol egy földszintes, garázsos könnyűszerkezetes házat épített 3 fickó. Megengedték, hogy készítsek néhány fotót a szerkezetről. A beszélgetés során kiderült, hogy migránsok. Romániából.

Az önkormányzat műszaki osztályának képviselőjétől kedd 15 órára kaptunk időpontot. Így a délelőtt az előző napi ajánlatok összesítésével telt.

14:50-kor érkeztünk az Önkormányzatra. A portás hölgy egy plexi fal mögül mosolygott ránk a fején head-szett. A portásfülke mellett automata kézfertőtlenítő és 1,5 méterre sárga csík a padlón, ezen belül csak 1 ember tartózkodhat. Közöltük vele, hogy kihez jöttünk.

A monitorra nézett és kedvesen közölte, hogy az ügyintéző 15:00-kor fog fogadni bennünket a telekvásárlási ügyünkkel kapcsolatban. A plexi alatti 2 mm-es résen kidugott egy jelenléti ívet, hogy addig is töltsük ki, majd foglaljunk helyet az előtérben.

Csak bejelentkezés alapján fogadnak ügyfelet, így nem alakul ki tömeg.

Néhány perc múlva jött az ügyintéző. Elnézést kért, hogy nem fog kezet, de hát a vírus….. Egy külön tárgyalóba vezetett, ahol egy másik kolléganője is várt bennünket, aki szintén nem fogott kezet….

Megbeszéltük a telekre vonatkozó előírásokat: max 200 m2 beépíthetőség, max 4,5 m ereszmagasság, 1 lakásos épület, 4,5 m elő, hátsó, oldalkert. A ház formájába, színezésébe nem szólnak bele.

Megmutattam a vázlatterveket és a látványtervet. Azt mondták, részükről rendben. Ha megvettem a telket, nyújtsam be és engedélyezni fogják.

Innen átmentünk a néhány házzal arrébb lévő ingatlanirodába. Ott már a kinyomtatott adásvételi szerződéssel várt az ingatlanközvetítő hölgy. Ő sem fogott kezet...

Mivel a párom nem tudott eljönni, így megkaptuk a szerződést 3 pl-ban (nekünk 2, az önkormányzatnak 1), illetve digitálisan is átküldte, hogy így is meglegyen.

Amikor mindent átbeszéltünk, megemlítette, hogy még kell egy „PEP” nyilatkozat tőlünk.

Ezt nem értettem.

Elmagyarázta, hogy csak akkor vehetjük meg kedvezményes (20%-os) áron a telket az önkormányzattól, ha mindhárom kérdésre nem-el felelünk. Amennyiben egy kérdésre is igen a válasz, akkor csak teljes áron adják el a telket.

1., kormány alkalmazott vagy-e (miniszter, államtitkár, képviselő): nem

2., valamelyik közeli hozzátartozód kormány alkalmazott-e: nem

3., dolgozol-e a kormánynak, vagy valamelyik kormány alkalmazottnak: nem

Nos így történt a telekvadászat vírus idején....

Svédországban.